Ami tíz éve még alig volt érthető vagy amiről tudtak, az mostanra a főáramba került téma lett: a sneaker gyűjtés. A cipők gyűjtése már régóta nem ritka hobbi. És nemcsak ennyiről van szó, a teniszcipők a társadalmi rétegek szinte minden szegmensének mindennapi életévé váltak. Ez a jelenség körülbelül tíz éve figyelhető meg, ami nem is olyan hosszú idő, ha figyelembe vesszük, hogy a teniszcipők több mint 150 éve jelentek meg.
Hosszú ideig a teniszcipőket inkább funkcionális, mint esztétikai okokból viselték. Ma a teniszcipő kultúrájáról beszélünk, amely beírta magát a történelembe és inspirál embereket világszerte. Elindulunk veletek egy felfedezőútra, hogy megtudjuk, honnan származik a sneaker kifejezés, hogyan inspirálták a gumitalpú cipők az utcákat, és végül a divat- és pénzügyi piacokat. És igyekszünk tömör lenni.
Valójában honnan származik a "sneaker" kifejezés?
Ezt a kifejezést 1917-ben találta ki Henry Nelson McKinney, az USA-beli NW Ayer & Sons reklámügynökség munkatársa. Az angol szó a "to sneak" igéből származik, ami annyit jelent, mint "lopakodni". Ez volt abban az időben a cipő egyedülálló értékesítési érve, mivel a gumitalp miatt, ellentétben a bőr cipőkkel, szinte nem hallatszott, ahogy a viselője lép. A siker, amely kezdetben lopakodva érkezett, felülmúlta a várakozásokat - a teniszcipők legendássá váltak. Egyébként az Egyesült Királyságban és Ausztráliában a "trainer" kifejezés a mai napig elterjedtebb.
Hogyan hódították meg a teniszcipők a világ szívét?
Kezdetek: tenisz, kroket és világháborúk.
Mielőtt a teniszcipők a divatbemutatók színpadára léptek volna, sok időnek kellett eltelnie. Ahogy valószínűleg tudjátok, a teniszcipők sportból származnak. A gumitalpú cipőket először a 19. század 60-as éveiben készítették teniszhez és krokethez. A könnyű gumitalp sokkal alkalmasabb volt, mint a bőr talpú cipők, amelyek akkoriban elterjedtek. Hosszú ideig kizárólag erre a célra viselték őket. Azt nem lehet megmondani, hogy mikor és hogyan kezdődtek pontosan az első sportcipők utcai viselése, és nem szeretnénk ezzel a kérdéssel olyan mélyen foglalkozni. Az azonban biztos, hogy az Egyesült Államokban a gyerekek voltak azok, akik először húzták fel a teniszcipőket az utcán, és az amerikaiak általában elsőként kedvelték meg a teniszcipőket az utcán. A két világháború közötti időszakban egy olyan mozgalom indult, amelyet a közvélemény nagyon elítélt. A kormányok a lehető legjobban akarták kiképezni hadseregeiket, ezért az iskolákban testnevelési órákat kezdtek el tanítani, fejlődött a gimnasztikai mozgalom, és ezzel együtt a teniszcipők gyártása, így azok utcai viselése is. Kicsit később az aerobik kora is hozzájárult ahhoz, hogy a teniszcipők divatos kiegészítővé váljanak. A áttörés azonban a kosárlabda (és Európában a focicipők) körüli felhajtással érkezett.
Áttörés: kosárlabda, hip-hop és lázadás
A teniszcipő kultúrájának kezdetei a gigászok harcában rejlenek a legjobb kosárlabda cipőért. Az 1980-as évek elején a kosárlabda piacon az Adidas márka dominált, többek között az Adidas Superstar modellel, amelyet New York utcáin ünnepeltek, és 1986-ban legendás státuszt kapott a RUN DMC "My Adidas" című dalának köszönhetően. Közben más márkák is terveket szőttek, hogyan kerülhetnek a középpontba. Ezt elsősorban a Nike márkának sikerült elérnie, amely Michael Jordannal együttműködve piacra dobta a Air Jordan 1 High modellt. Amikor ez 1985-ben megtörtént, a kosárlabda rajongók megőrültek. Mindenki a piros-fekete Jordan 1-et akarta. Az új kosárlabda cipők és olyan modellek, mint a Adidas Samba (Európában) egyfajta esztétikai forradalmat indítottak el. A fiatalok abban az időben lázadtak a normák ellen, ezért sportcipőket viseltek az utcán. Összességében a teniszcipők nagy slágerré váltak a különböző szubkultúrák keveredésének köszönhetően: kosárlabda, foci, futás, gördeszkázás, hip-hop és még sok más.
A felemelkedés: a teniszcipők gyűjtése, együttműködések és sneakerheadek
A kosárlabda cipők robbanása egyre szélesebb színválasztékhoz vezetett. Ez a sokszínűség elengedhetetlen volt a gyűjtői kultúrához. Már akkor a márkák mesterséges ritkaságra építettek, ezzel motiválva az embereket, hogy "harcoljanak" a cipőkért, vagy hogy sok időt töltsenek a keresésükkel. A hip-hop mozgalom a teniszcipőkről rapelt a dalaiban, és státuszszimbólummá tette őket. A felnőtt rajongók mellett sok gyerek is volt, aki imádta a Jordant, de nem engedhette meg magának.
Ez volt az egyik oka annak, hogy a teniszcipők gyűjtése néhány évvel később annyira elterjedt: a gyerekek felnőttek, és végre meg tudták engedni maguknak a kedvenc darabjaikat, és mindet meg akarták szerezni. Akkoriban nem voltak sorsolások (mint ma például a NIKE SNKRS alkalmazásban) vagy globális kiadások, így ahhoz, hogy hozzáférj a kedvenc teniszcipőidhez, kapcsolatokat kellett építened. Így alakult ki egy közösség, amely világszerte működik, összetart és megosztja közös szenvedélyét: gyűjteni, viselni és csodálni a teniszcipőket, és mindent megtenni, hogy megszerezzék őket. Visszatekintve a gyűjtők azt mondják, hogy a teniszcipők iránti szenvedélyük révén igazi barátokra leltek. Megállapodtak, hogy együtt mennek kempingezni, vagy találkoztak a megjelenés napján. A teniszcipő kultúrája azonban nemcsak magukról a cipőkről szól, hanem a márkákról, a cipők történelméről, a kreativitásról, a művészetről, az exkluzivitásról és a cipővásárlás történetéről. Ezen a ponton fontos megemlíteni, hogy a sneakerhead nem azzal van definiálva, hogy mekkora gyűjteménye van, hanem inkább azzal, hogy milyen eltökélten szerzi be a cipőt.
Az 1980-as években nem léteztek teniszcipő boltok, ahogy 2024-ben ismerjük őket. Mindez évtizedek alatt fejlődött ki. A közösség rendkívüli mértékben megnőtt az első speciális boltoknak és az interneten való kapcsolatteremtésnek köszönhetően. Ezen kívül megjelentek az első együttműködések művészekkel, márkákkal és boltokkal, amelyek erősítették a teniszcipők történelmét és még érdekesebbé tették azt. Az első kempingek és a kiárusított teniszcipők természetesen a közösségen belüli további eladási árakat is megemelték. Akkoriban még a buborékon belül, ami a mainstream számára érdektelent jelentett. Akkor, akárcsak ma, a közösségben különböző típusú emberek mozognak. Néhányan teniszcipőt, vásárolnak, hogy viseljék őket, mások otthon műalkotásként állítják ki őket, megint mások a jövőre tartogatják és csodálják őket. És ott vannak azok is, akik továbbértékesítik őket, hogy profitáljanak belőlük. Ez a csoport különösen az utolsó néhány évben nőtt meg, amikor a teniszcipők valóban a főáramba kerültek.
Főbb pontok: továbbértékesítés, aukciók és magas divat
Manapság a teniszcipők sok ember számára többet jelentenek, mint egyszerű mindennapi lábbeli. A gyűjtők befektetésként tekintenek rájuk, összehasonlíthatóan az arannyal és drágakövekkel. 2023 áprilisában a londoni Sotheby's aukciós házban 2,2 millió dollárért kelt el az Air Jordan 13S "1998 NBA Finals Game" modell. 2021-ben a Nike Air Yeezy 1 "Grammy Awards" prototípusa 1,8 millió dollárért kelt el. Teljesen őrült. Az Adidas és a Nike márkák továbbra is szándékosan kis példányszámú kiadásokat gyártanak, amelyekre a közösség még mindig sorban áll, és hajlandóak megvenni őket a legmagasabb árakon is. De hogyan is történt ez pontosan?
Ahogy a teniszcipők egyre népszerűbbé váltak, a márkák még nagyobb érdeklődést próbáltak kelteni művészekkel és luxusmárkákkal való együttműködésekkel. Rihanna, Travis Scott, Kanye West és különösen Virgil Abloh (és ez csak néhány példa) ikonikus együttműködéseikkel közel egy évtizeden át formálták a cipőipart és segítették annak növekedését. A teniszcipőik körüli felhajtás nemcsak a márkáknak, hanem a gyűjtőknek és az eladóknak is kedvezett. Az együttműködések olyan korlátozott mennyiségben kerültek forgalomba, hogy néha tízszeres áron lehetett továbbértékesíteni őket, néha még annál is többen. A szupercsillagok mellett, akik a cipőket tervezték, olyan sztárok, mint a Kardashianok, teljesen új célcsoportot nyitottak meg a teniszcipő kultúrája számára. Hirtelen megjelent a prémium és klasszikus divat keveréke. A ritka és menő teniszcipők viselése egyre inkább a társadalmi státusz kifejezésévé vált. Ezért a prémium divatmárkák, mint a Chanel, Dior és Louis Vuitton, egyre inkább nyitottak a teniszcipők iránt, és bevezették a saját modelljeiket. Ez pedig új célcsoport létrejöttéhez vezetett.
És most?
A teniszcipők a legjobb lábbelik a mindennapi élethez, különösen számunkra. Mindig is lesz szívünk a teniszcipők gyűjtéséhez és a közösséghez. Mert ennek a közösségnek köszönhetjük, ahol ma tartunk. Kanye West Adidasból való távozásával, Virgil Abloh tragikus betegség miatti halálával és a teniszcipők gyártásának átvételével a magas divatházak által a továbbértékesítés és a gyűjtés körüli felhajtás némileg laposabbá vált. 2024-ben a közösséget örömmel tölti el az árak összehasonlításának és az egyszerű általános kiadások trendje. A kosárlabda sziluettek, amelyek általában a gyűjtés középpontjában álltak, idén nem annyira érdekesek. Most itt az idő, hogy viseljük és gyűjtsük a régi Adidas modelleket és biztosak vagyunk benne, hogy néhány közülük örömet okoz nektek. A teniszcipők mindig is vonzó gyűjtői cikkek lesznek, és a közösség egyes tagjai számára értékes befektetések is. A trendek jönnek és mennek, és mi mindig is szívvel fogunk viszonyulni minden témához, és mindenki számára találhatók érdeklődők a gyűjtők között. Ha szeretnéd bővíteni a saját teniszcipő gyűjteményedet, mindig rendelkezésedre állunk.